Kedves Naplóm… kedves olvasók!
Megtapasztaltam azt, hogy milyen, amikor a “barátnő” szerepét átveszi a párja velem szemben…
Hogy miért történt ez? Talán azért, mert a barátnőm úgymond érzelmileg eltávolodott tőlem, a párja pedig ezt észrevette és átvette a helyét velem szemben…
Nekik július 31én lesz az esküvőjük.
Sokszor az ember átél váratlan helyzeteket is, amelyek új eseményeket teremtenek lelki világunkban.
Olyan ez, mint mikor az ember kap egy ajándékot, próbálja találgatni, hogy mi lehet benne, de mikor kibontja, teljesen mást talál benne…
Kedves Naplóm!
Lassan három éve, hogy együtt
vagyok a párommal, Róberttel,
két éve kérte meg a kezem. Úgy volt, hogy szabadon
választhatjuk meg, hogy mikor
legyen meg az esküvőnk, de
aztán mégsem, mert felvettünk
a nevemre egy részletet, ami
mindent megváltoztatott…
Apám kijelentette, hogy amíg ki
nem fizetjük, nem lehet meg az
esküvőnk, sőt még látni sem
akarja…
Úgy volt, hogy szabadon
választhatjuk meg azt, hogy
mikor legyen meg az esküvőnk,
de minden megváltozott…
Utolsó éves vagyok
református teológia-szoc.
munka szakon, Kolozsváron
élünk bérben, és azt tervezzük,
ha végeztem, hogy menjünk ki
Angliába dolgozni, mert másként
nem tudjuk a részletet
törleszteni.
Ebben a szesszióban 13 vizsgám
volt, azaz 6ot tudok, hogy
sikerült, 4et még nem és 3 még há
hátra van… aztán következik
az államvizsga megirása…
Az álmom az, hogy eljöjjön az
a nap, hogy meglegyen az
esküvőnk, aztán, hogy pici
babánk legyen a szívem alatt… Mi mást írhatnék? Most egyelőre
ennyi…